Generációk témaköre pedagógusoknak

Március 22-én az aszódi gimnázium tantestületének tartott előadást a Z generáció oktatásának lehetőségeiről Dr. Mészáros Aranka és Lestyán Katalin. A gödöllői könyvtár és a Madách Imre Szakközépiskola után, ez alkalommal a Petőfi Sándor Gimnázium meghívásának is örömmel tettek eleget.

A képen az előadást követően Csobán Attila igazgató úrral beszélgetnek az előadók.

A rövid összefoglaló az előadás témájáról:

A Z generáció oktatása

Dr. Mészáros Aranka és Lestyán Katalin a SZIE GTK Társadalomtudományi Intézetének munkatársai jártak iskolánkban és adtak gyakorlati segítséget tanárainknak a „Z” generációs diákok hatékonyabb oktatásához

Az előadók első körben bemutatták, kiket is értünk „Y” és „Z” generációs diákokon. Elmondásuk szerint az „Y” vagy millenáris generációt is már a kreativitás, a mérhetetlen információéhség és a kifinomult informatikai érzék jellemzi. Ők már képesek több infokommunikációs eszközt egyidejűleg kezelni. A multikulturális környezetbe lazán beépülnek, és a számukra érdektelennek ítélt szituációkban türelmetlenséget mutatnak. Mindez az Z generációs diákoknál még erőteljesebben jelentkezik. Őket, vagyis az 1996-2010 között születetteket „digitális őslakosoknak” is hívjuk, akik életüket szinte „bedrótozva”, az internethez kötötten élik. Igen fejlett problémamegoldó képességük kiváló technikai érzékkel társul. Mindezeknek azonban nyilvánvalóan negatív következményei is lehetnek számukra: a virtuális világba való menekülésük a valós emberi kapcsolataik rovására mehet: könnyen társtalanná válhatnak, konfliktuskezelési készségük pedig hiányos maradhat, míg a siker és a pörgés folytonos hajszolása végül kiüresedést hozhat életükbe. Az online térben szerzett sikerek következtében azonban önbizalmuk oly mértékben megnőhet, hogy ez a tekintélyhez való viszonyukat is módosíthatja, vagyis valós szituációkban a tanárt vagy a szülőt nem fogadják el vezetőnek. Ennek következtében az Y és Z generációs fiatalok körében nem lehet továbbra is meghatározó a hagyományos jutalmazás és büntetés. Náluk a szereplés, a megmutatkozás, önkifejezés, megmérettetés lehetőségeinek biztosításával érhetünk el sikereket, valamint hitelességünkkel és felkészültségünkkel. Ezzel egy időben az oktatást tanuló-központúvá kell tennünk, a tananyag-központúság helyett. Ebben lehet nagy segítségünkre az internet és a multimédiás eszközök alkalmazása, a kooperatív módszerek, a projekt alapú oktatás, valamint a gamification vagyis játékosítás. Az előadók vicces jelenettel is illusztrálták, hogy az értő figyelem, aktív hallgatás segítségével hogyan javíthatunk a diákokkal folytatott mindennapi kommunikációnkon.

A Z generáció alapvetően a problémamegoldó képességéről híres, egészen addig, míg a normál oktató-nevelő munkában ki nem öljük belőlük azt. Milyen ideális helyzet lenne, ha már a kisiskolásoknak is fejlesztenénk a problémamegoldó képességét, ahelyett hogy készen a kezükbe nyomunk mindent! Ugyanez a helyzet a tapasztalati tanulással is. A Z generáció oktatásával kapcsolatban szintén szembe kell néznünk nekünk, X generációs, illetve Baby boomer tanároknak egy újfajta jelenséggel. Tudjuk, hogy ezeket a diákokat leginkább a multimédiás eszközökkel motiválhatjuk, mégis legtöbb esetben fejünket a homokba dugva próbálunk nem tudomást venni arról, hogy a tankönyveinkhez sok esetben már van CD ROM, vagy hogy a neten rengeteg oktatási tananyag elérhető már.

A bevezetőben említett Z generációsok tulajdonságaira, az önmagát és képességeit megmutatni kívánó diákra gyakran látunk mi is példát tanári munkánk során. Egy nyelvi osztályban például, ha a diákoknak az angol nyelvű népek kultúráját bemutató előadást kell készíteniük, szinte kivétel nélkül digitális prezentációt hoznak (nagy kartonok helyett), izgalmas képekkel, hasznos szövegekkel (ez utóbbira az elején lefektetjük a szabályt, hogy nem lehet oldalakat kimásolni a netről, csak annyit írjanak, amennyit maguk is megértenének első olvasásra). Itt találkoztam először a Prezi újfajta látásmódjával is. Úgy gondolom, a tanárnak nem szégyene, ha nincs tisztában minden digitális újdonsággal, de tanulhat diákjaitól. Ezt szerintem a diákok is értékelik, és ezzel ablakot nyithatunk a kölcsönös tiszteletre és elfogadásra, amely minden oktató-nevelő munka alapja kellene hogy legyen.

Köszönet illeti az előadókat, hogy ráirányították a figyelmünket az új generációk oktatásával kapcsolatos kihívásokra és lehetőségekre. Bízunk benne, lesz folytatása, és módszertanilag is megújulhatunk a témában, egy újabb tanár-továbbképzés formájában.

Péter Katalin